Úgy van az a fossal, hogy ritkán dörömböl be az ajtón, de beszivárog a küszöb alatt. Mutatok rá egy példát a veszedelmesebb fajtából, és, hogy ne legyen harag, látni kell, ez ingyen reklám.
Van a divat.elte.hu címen ütősnek szánt szójátékot villantó Glass What projekt. Azzal ugye nagyjából tisztában van a fővárosi átlagember, hogy a handmade tarisznyák és neonszín harisnyák kizárólagos felvevőpiacaként az ELTE BTK a divat egy sajátos fellegvára, ami elsősorban a szőrtelenítés hasznosságának konzekvens tagadására, a hitre, mely szerint a haj kevésbé tűnik zsírosnak, ha copfba van fogva, és a szexuális frusztrációk értő magyarázgatására épül. Pretty nice, írhatná a szerző, noha ráfér a reform, ez indokolhatja említett blog létrejöttét is.
Olyan elmésségeket szenvedett itt ki magából a felsőbbrendű értelem, mint hogy "A divat nem főnév. A divat ige." És valóban, ez így elég cool, én divatok, te divatsz, tiszta sor. Ismerek olyan szerzőt, aki nem Foucault, Strindberg-nek hívják, van nála egy olyan a Damascus c. írásában, hogy "To love is an active verb, and woman is a passive noun. He loves - she is loved". Ez talán valamivel frappánsabb, még ha nem is túl posztmodern.
Reading is sexy, ilyet találtam még. Ebben mondjuk lehet valami, mert angolul van. What about a blowjob, ma'am? Ennek dacára én relatíve ritkán kívánom meg magam olvasás közben, ez zavar. Ami rosszabb, hogy másokat se gyakrabban. Így például hiába, hogy beszámolnék faszfelhorgasztós könyvtári kalandjaimról, ilyenek sincsenek. Persze lehet, ezt át kell érezni, de ugye ott a nehézség, hogy elsőre nem igazán egyértelmű, kit síkosít Judith Butler.
Szerencsére vannak különböző megoldások erre, ilyen a póló, mellkasán a felirattal. Az ötlet gyermekbetegsége, hogy a szöveg kizárólag abban az esetben látszik, ha az ember a könyvet a feje fölé tartva olvassa, esetleg ha oldalra, és úgy. Meg még akkor is, ha egyáltalán nem, csak sajnos ilyenkor az üzenet szlogen marad, amennyiben a viselőjére kevéssé vonatkozik.
Aztán van még ajánló is. Itt nem csupán a méltán megvetett SP művésznévvel fémjelzett sztárelőadóval készített interjúra gondolok, szóba kerül még az úgynevezett Irie Maffia formáció, akik 2005-ös megalakulása óta a tagok markáns mentális amortizációjának tapasztalatán túl olyan nagy műgonddal megkomponált megaslágerekkel látják el az igényes szórakozásra vágyókat, mint a Baszd fel a kéket című, amit bár rímeit tekintve még a Csillag születikes Plazma Baszni tudsz néven jegyzett ódája is simán kiejtene az első fordulóban, azért állítólag igen jó.
Úgy értesültem, az ember nem születik nőnek, hanem azzá válik. Érdemes volna ezt újragondolni, kicsit másképpen. Már csak azért is, mert ez a blog sajnos nem olyan, mint Simone de Beauvoir A második nem című viccgyűjteménye, hogy persze, butaság, de azért szórakoztató, ezzel szemben viszont nem több, mint ürességtől kongó, affekta tudálékoskodás.
A rossz hír, hogy ez attól se lesz szexi, hogy kiírod magadra.
